Elmesélem mit álmodtam. Egy átlagos nap volt a mai is, Dezir kicsit nyűgösen ébredt. Nagy nap volt a tegnapi, bár semmi jó nem történt vele, azon kívül, hogy egy nyilvános wc-ben talált egy félig átázott 5 dollárost. Dezir, aki a vezető fejlesztője a Kóreai Wc Szippantó és Újra Felhasznosító cégnek, éppen 1 nappal ezelőtt jelentette be, hogy sok hétig tartó tesztsorozat lezárta és jó pár üveg sörös üveg kinyitása után, rohadtul nem tudják mire felhasználni a felhalmozott sok emberi végterméket. Próbálkozott ő, pakolgatta a cuccokat össze vissza, de mindig túlcsordult a memória a tesztek során. Hamar rájött, Dezir barátunk, hogy most nem a sarki zöldségesnél próbálkozik átverni, a német turistákat, rothadó fügével, hanem itt a magasan művelt Arisztokrácia áll szemben vele és követeli a jussát. Dezir, nem az a beszari gyerek volt. Szar környéken nőtt fel, rengeteg kétesélyes barátja volt (értsd: ha elkapják lelövik), tehát kitalálta azt, hogy közleményben tárja világ elé, MÉGSEM LESZ SZARBÓL VÁR. De az emberek akkor is várakat akartak. Zavargások törtek ki világszerte, Athénban 5000 rendőrt vetettek be a fellázadt, Molotov koktélokat dobáló tömeg ellen, mindhiába. Este nehezen aludt el Dezir. No nem ezek miatt, eltűnt a kedvenc mosómedvéje az ágyból. Egyedül volt. Nagyon egyedül. Benyúlt a zsebébe, az öt dolcsis mellett volt egy cetli, amelyen ennyi állt: "ha végeztél, töröld le poreszt a ménmemóriából". EZ AZ! - kiáltott hősünk, taxit hívott, kedvezményes csekkel fizetett, majd belépett a K.rW.-CSÚF ajtaján. Odaszaladt a termináljához, majd kiadta a parancsot: remove poresz from MainMemory;-- és láss csodát, a következő Sz.A.R-teszt már sikeresen lefutott. Dezír hős lett (nem).