Elmesélem a mai napomat. Különlegesre sikeredett, mármint amennyire az életem egyik legrosszabb napja sikeredhet.
Reggel 8 ébredés. Lenne, már ha nem aludtam volna el. Így megkésve rohanva indultam a melóhely felé. Ilyenkor rendszerint elfelejtek valamit, ma a frissen mosott haj szárítása és valami elfogadható formába hozása hibádzott. Mondjuk hamar megnyugtatott az a tény, hogy esernyő nélkül bőrig áztam, míg elértem a garázsig, igy amúgy sem értem volna sokat ezekkel. Persze van ernyőm, amit nem tudom már milyen elbaszott gondolatmenettel a kocsiban tárolok.
Úton befelé az amúgy teljesen járható útszakaszt a szokásos idő duplája alatt tettem meg. Leestek a benzinárak? Nem! Konstatáltam, mikor elértem a legközelebbi és egyben legdrágább benzinkutat a városban. 458-ért nem éreztem késztetést, hogy megálljak.
Odabent, fényes volt a napom: a fejlesztői szerverrel gebasz van, nem tudunk dolgozni. Gyorsan elolvastam 3 cikket, sorban: kevesebb szabadnapom lesz jövőre; php a legrosszabb nyelv; 300 felett az euró. Itt abba is hagytam, mert egy laza 3órás átbeszélős - amúgy félig lebaszós - meeting követett. Hozzám rendeltünk vagy 10 ticketet (és most nem bináris számot írtam)...
Meló után siettem egy megbeszélésre, csakhogy a frissen szervizelt autóm olyan hangot kezdett kiadni magából, azt hittem ölembe esik a motor. Így lassúcska tempóval igyekeztem a normális közlekedés (nem) közepette, a jól átgondolt (nem) találkozóhelyre. Érkezés után gyors parkolóhely vadászat, megvan a tökéletes, beparkolok. Kiszállás után két dolog fogad: bal első gumim lapos, autó közepe alatt egy nagy baszott fehér csík, ami a parkolóhely végét jelzi. Újrakezdődik a kör, parkolóhely vadászat, második ütem.
Mit ad isten, pontosan a megbeszélt időre sikerült odaérnem, pontban 17:00-kor. Egy probléma volt csupán a nap, ugyanis nem mára beszéltünk találkozót, csak a jövőhétre.
Sietek vissza a kocsihoz, hogy legalább ne fizessek óránként 400-at plusz tranzakciós díjként +75 forintot. Ekkor a sarokhoz érve egy terepjárónak nekirohan egy fehér autó, tőlem 5 méterre, szívbajt hozva rám. Semmi komoly, de lökős már nincs a kis corzán, Pista bácsi csodálkozva nézi a besatuzó szőke cicababát. Na jó haladjunk tovább, előttem álló kocsi éppen akkor tolat rá az enyémre mikor odaérek, gyorsan odaugrok, hogy legalább másodjára ne menjen neki Macika gumicsíkjára. Megköszöni a segítséget és elhajt. Anyád. Hívom a szerelőt, vinném a kocsit, mert mondjuk olyan a hangja mint egy tengeralattjárónak a körúton, vontatás közben, nyitott periszkóp mellett. Dolgozol még kérdem? Persze! Vinném kocsit 30perc és ott vagyok. Hoppácska akkor ő mar nem lesz, menjek csak holnap reggel, akkor szebb az idő úgyis. Beléd is, mormogom magamba.
Legalább valami jót is csináljak ma, felhívom a net szolgáltatót, hogy mizu feléjük mert haveroknál semmi sincs, vagy csak nem hivnak a nem működő telefonunkon. Neten meg azért nem szkájpolunk, mert 7 és fél percenként megszakad, a kurva világító modem sötét mint Komlóskán az éjszaka. Boldogan hívom csajom, hogy elújságoljam neki milyen hős cselekedetet vittem véghez, mire annyit mond hogy 3 napja már van telefon, csak nem figyeltem mikor mondta. Nem rá vagyok mérges, hanem a haverokra akik szarnak rám!
Ezek után csak lefeküdni akartam, el ne rontsak valamit! Egy dolgról feledkeztem csak meg. Emlékszetek a benzinkútra és az üzemanyagárakra? Hamar rájöttem, hogy miért nézegettem reggel a kutat és mi a listám első pontja napok óta...
